Verseny vs készpénzes játék

Beállítottság kérdése is lehet ez a kérdés, de készpénzes asztaloknál folyamatosan nyereséget lehet termelni, míg versenyeken jóval nagyobb a szórás, és nem jutunk pénzes helyezésre olyan gyakran.
Sok teremben a játékosoknak 30-40% (vagy akár több) rakeback jár, amivel szépen ki lehet egészíteni az adott hónapban nyert összeget, és a rake termelés a készpénzes asztaloknál sokkal intenzívebb, mint versenyeken.
Ha versenyen egy asztalnál már kezdjük kiismerni ellenfeleinket, de új asztalhoz ültetnek át minket, vagy egy trükkös ellenfél kifoszt, és kiesünk, nincs lehetőségünk tovább játszani ezekkel az ellenfelekkel, míg készpénzes asztalon újratölthetjük magunkat, és folytathatjuk a játékot ugyan azokkal az ellenfelekkel, akiket már sikerült megfigyelnünk.

Versenyen, a magas vakszinteken már nincs lehetőségünk annyira a játékunk variálására, míg készpénzes asztalokon végig ugyanakkorák maradnak a vakok, így nem kerülünk kényszerhelyzetbe.
A No Limit Hold’em Póker egy flop utáni játék. Ha egy versenyen az elején nem jönnek a lapok, vagy a szituációk miatt nem tudjuk növelni zsetonjainkat, akkor nagyon hamar olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy egy flop előtti emeléssel elkötelezzük magunkat a kassza mellett, így inkább flop előtt all in megyünk, és bízunk a szerencsében.

Pont ez a lényeg!

All in megyünk A-Q-val, és bízunk abban, hogy majd kitart, vagy kapunk Ászt vagy Dámát, de legjobb esetben is minimális favoritok leszünk, mert ha valaki megad K-10-zel vagy J-10-zel, akkor is csak kb. 60%-40% lesz az előnyünk. Készpénzes játékban nem kell, és nem is szabad A-Q-val all in menni flop előtt, és az esetek nagyon-nagy százalékában nem is kerülünk olyan helyzetbe, hogy rá lennénk kényszírtve!

Sammy Farha nyilatkozta, hogy a versenypóker nem is igazi póker, mert ott legfeljebb a buy-in-t veszítheted el, míg készpénzes pókeren akár az összes pénzed elúszhat egy este alatt.

Készpénzes asztalokon magunknak tudjuk beosztani az időnket is, hiszen ha két órát szeretnénk játszani, vagy egyszerűen elfáradtunk, akkor kiszállunk, és senki sem szól érte. Versenyen, amíg játékban vagyunk, nem szállhatunk ki, mert akkor elveszítjük az egész addigi befektetésünket.
Amikor versenyen találkozunk egy ellenféllel, akinek minden bejön, akkor azzal nem tudunk nagyon mit kezdeni, legfeljebb várunk egy jó lapra, vagy arra, hogy átültessenek másik asztalhoz. Amikor készpénzes asztalon veszünk észre ilyet, akkor egyszerűen kiülünk, és keresünk egy másikat…

Végül, de nem utolsó sorban, íme, egy idézet Doyle Brunsontól:

’A versenyjátékban nagyon szerencsés voltam az évek során, annak ellenére, hogy a mai napig is a készpénzes játékot szeretem jobban.’

Szimplán szerénység volt, hogy a szerencsét hozta szóba, amikor a versenyeken aratott győzelmeiről írt, vagy komolyan gondolja, hogy a szerencsének nagy szerepe van a versenypókerben? 2009-ben ősszel lehetőségem volt arra, hogy egy rövid beszélgetés keretében megkérdezzem őt erről:

- Üdvözlöm, Doyle! Amikor a Super System 2-ben írta a fentieket, akkor komolyan gondolta a szerencse szó használatát, azaz úgy értette, hogy a versenypókerben nagyobb a szerencse szerepe, mint cash gameben? 

- "Abszolút! A versenyek nagyon rövidek, készpénzes asztaloknál pedig addig játszol, amíg csak akarsz. Akár egy életen át..."

- Tehát Ön úgy látja, hogy cash gameben jobban kijön a játékosok közötti tudáskülönbség?

- "Igen. Egyértelműen."