Ki emlékszik még Pierre Richardra, a Barbár klán vezetőjére, aki fél világ ellen küzdött hősiesen megmaradt klántársaival. Én emlékszem. Nem hódoltunk be az erősebb és nagyobb kláncsaládnak, sőt még mi okoztunk meglepetéseket kicsinyke, de mozgékony támadóinkkal. Kitört a háború. Szakadatlanul érkeztek a katapultos támadások, és sorra rombolták a falvainkat, de Lovas-Nomádot nem tudták bevenni. Fogcsikorgatva is összekapartuk megmaradt erőinket és Pierre főfalujába irányítottuk. 360 ellenséges játékos össztüze szakadt a Barbár klán utolsó harcosaira, akik vérüket áldozták a győzelemért. De nem győzhettek.

Az utolsó támadó főerőnk szakadatlanul támadott és beütött több főfalut is. Az ellennek egyre nagyobb veszteségeket okoztunk. Kezdtük demoralizálni a támadókat, s talán béke is megszülethetett volna, ha nem szól közbe valaki. Ő, aki a Travián világának ura, akinek nevét érdemtelenül szádra ne ved, ő a mindenható Multihunter. Az igazságosság őrzője, aki bármikor zárolhat, és nála  fellebbezésnek helye nincs. Amikor felcsillant egy szikrányi remény, épp akkor zárolták Pierre Richardot. A vád: feltörte egy felhasználó jelszavát és a seregét saját maga ellen fordította. Pierre gyakran még a saját jelszavát is elfelejtette, és nem rendelkezett nagy informatikai ismeretekkel.

Hát, így győzték le Pierre Richardot, aki az első igazi hőse volt a Travián világának. Esete hasonlít Zrinyi Miklóséhoz, aki a Szigeti veszedelem c. eposzban az erkölcsi győzelmet aratott a túlerőben lévő török sereg felett. Nagy háború volt.